Jobban lett a veréb fióka
Ma reggelre jobban lett a pici veréb, bár még jön belőle az a recsegő hang, de már sokkal halkabban. Sokat alszik és megint változott. Már nem kopasz a kis feje, folyamatosan tollasodik, hosszabb a faroktolla is. A hőség visszajött, de a klímát nem használom, inkább izzadok, mert ugyebár ugyanúgy be kell jönni dolgozni, ha van kis veréb, ha nincs.
A veréb fiókának lisztkukac kell
Délelőtt a neten körbe néztem, hogy a környéken fellehető állatkereskedésekben hol lehet kapni élő lisztkukacot. Találtam egy helyet nem messze, ahol tartottak ilyen kukacokat, de azért oda telefonáltam, nem akartam feleslegesen menni. Minden rendben, indulhatok, na de hova tegyem a kis verébfiókát? Mi lesz, ha valaki bejön a szobámba amíg én úton vagyok? Jól van, betettem a szekrénybe a kis dobozában, itt sötét van és amíg sötét van, addig aludni fog, ha mégsem, akkor meg csipogását talán így nem hallja meg senki.
Az állatkereskedésben
A boltban az eladó első kérdése az volt, hogy mennyit kérek. Elmeséltem neki a történetemet és hogy fogalmam sincs mennyit fog belőle megenni, sosem nevelem fel kis madarat. Azt mondta, hogy sokat fog megenni, főleg ahogy fejlődik és úgy kell neki odaadni, hogy elroppantom a fejét a kukacnak. Adott dobozt és felhívta rá a figyelmemet, hogy be kell tenni a hűtőszekrénybe, mert a melegben bebábozódnak ezek a lények. Na, mondom, ez érdekes lesz, vajon a munkahelyen valaki megtalálja a hűtőben és véletlenül, vagy szándékosan kinyitja, akkor mit fog szólni… ajjaj. Ajánlotta, hogy írjam rá, hogy „ne nyisd ki”. Fú, hát egy gyarló ember, ha ilyet lát, az az első, hogy megöli a kíváncsiság, hogy mi lehet benne, hogy ezt írják rá. Márpedig mint tudjuk, mind gyarlóak vagyunk….. A boltos a dobozt kilyukasztotta több helyen, mert a kukacoknak kell az oxigén, különben megfulladnak.
Megvannak a lisztkukacok
Boldogan szaladtam vissza a kis verébfiókához, vittem neki a friss kukacokat. Volt bennem egy jó adag aggódalom, na nem azért, mert esetleg nem lenne kedvére a táplálék, hanem hát ezért a látványért.
Csúnya jószágok ezek a lisztkukacok
A negyed doboznyi kukac egymás helyén hátán vadul kúszott fel és alá abban a tipikus kukac mozgásban, amitől én rettegek és iszonyodom. Az adrenalinom felment és fogalmam nem volt, hogy fogom egyáltalán a csipesszel is megfogni. Papírra kiöntöttem pár darabot és a következő kérdés, ami felmerült bennem: na de melyik a feje? Ha megcsíptem az egyik felét és elvétettem, elindult a másik felével és fordítva… Csíptem én mindkét felét végül, majd megtanulom és megszokom, csak a verébfióka legyen boldog és kikerekedett.
Etetés és indulás haza
Elővettem a kis verebet, aki már nagyon éhes volt. Jól tűrte a távollétemet, csöndben aludt, mire visszaértem hozzá. Elsőre megevett 4 kukacot. Nagyon ízlett neki. Etetés közben párszor leeset a préda teste, de csak a kukactól való rettegésem miatt, én voltam a béna. Hazafelé a forró kocsiban most már több élőlényre is vigyáznom kellett: a szeretett verébfiókámra és a táplálására életben tartott lisztkukacokra.
Épségben hazaértünk az állatokkal
Otthon kitettem az asztalra megetetni, most nem volt akkora étvágya. Próbálta tartani magát, de a lábai még gyengék, ezért össze-vissza dülöngélt, amit nem tudtunk egészen biztosan, hogy normális.
Elmentünk az állatorvoshoz
Etetés után elindultunk az állatorvoshoz, mert a kutyának meg kellett mutatni a műtét utáni sebét. Ha már így alakult magunkkal vittük a verébfiókát, hogy vizsgálja meg a doki. Picit furán nézett rám amikor elővettem, de nem nevetett, mint a férjem. Az orvos azt mondta, hogy ilyen picinek nem tud semmit adni, tartsuk melegen, lehet 35 fok melegben és többet nem tehetünk. Mondta, hogy szükségünk lesz egy kalitkára, mert nem sokára elkezd repkedni.
Éjszaka
Éjszakára mindent úgy csináltam, mint eddig, egyszer felkeltem palackokat melegíteni úgy 2 óra magasságában és minden rendben volt.
