A „csipasz” egy kedves, régies szó, amely a magyar népi nyelvben a házi veréb egyik elnevezése volt. Sokan vidéken ma is használják, különösen az idősebb generáció körében, de jelentése gyakran homályban marad a fiatalabbak számára. Ebben a cikkben utánajárunk, honnan ered a szó, mit jelent pontosan, és hogyan kapcsolódik a mindennapjainkhoz.
Mit jelent a „csipasz”?
A csipasz szó a veréb, pontosabban a házi veréb (Passer domesticus) népies neve. A magyar nyelv gazdag állatnevekben, és különösen a közeli kapcsolatban élő madarak – mint a veréb – számos becézett, kedveskedő formában megjelentek a népi beszédben.
A „csipasz” vélhetően hangutánzó eredetű szó, amely a madár „csip-csip” hangjára utal. A szó végén álló -asz kicsinyítő-becéző képzőként is értelmezhető, így a csipasz szó egyszerre fejezi ki a madár hangját és kicsinységét.
Hol használták ezt a szót?
A „csipasz” elsősorban vidéki nyelvjárásokban volt elterjedt, különösen a Dunántúlon és a Dél-Alföldön. Egyes falvakban a gyerekeket is így tanították meg a veréb nevére: „Nézd csak, ott a csipasz az eresz alatt!”
Ma már egyre ritkábban hallani, de a néprajzi gyűjtésekben és népi mondókákban még fellelhető. Például:
„Csipasz ül a háztetőn,
Csiripel, ha jön az eső.”
Miért érdemes ismerni a „csipasz” szót?
A nyelvünk ilyen apró kincsei segítenek kapcsolatot teremteni a múltunkkal, és megőrizni a hagyományos tudást. A veréb mindig is része volt a falusi életképnek – ott csiripeltek a tornác alatt, ettek a tyúkok maradékából, sőt néha be is repültek a házba.
Ha valaki csipasznak nevezi a verebet, abban egyszerre van szeretet, játékosság és hagyománytisztelet.
Összefoglalás
- A csipasz jelentése: a házi veréb népies elnevezése.
- Hangutánzó és becéző eredetű kifejezés.
- Főként vidéki nyelvjárásokban volt ismert.
- Érdemes megőrizni, mert a magyar nyelv értékes részét képezi.
Ha érdekel a házi veréb további neve, viselkedése, gondozása vagy spirituális jelentése, böngészd a további cikkeinket itt!
