Találtam egy verébfiókát
A verébfióka magtalálásának első napja
Egy forrónyári napon a szüleimnél voltam szabadságon, mert műtötték a kutyát és ott egyszerűbb volt vigyázni rá a nappaliban. Éppen a létrán voltam függönyt feltenni, amikor hallom, hogy Apum mondja Anyumnak, hogy Nézd már, itt egy verébfióka a földön, biztos kiesett a fészkéből, már alig él. Anyukám: Ú, szóljunk a „gyereknek”, majd ő megnézi. Erre Apu: Jaj, ne, gyorsan ki kell dobni, már ennek úgyis annyi. No, hát a „gyerek” ment és megnézte a kis fiókát…
Szegény picike, csupasz, csúnya kis fejnehéz rózsaszín teste a forró földön hevert. Hirtelen nem tudtam, hogy valami ronggyal szedjem fel, vagy a kezemmel. Nem mindennap találok fiókákat. Végül felvettem a kezembe, mert nem vesztegethettem az időt. Megvizsgáltam a kis testet és épségben volt, de a popójára esett, félig a hasára és ott volt egy nagy lilás színű folt bevérzésekkel. Nagyon csöndben volt, nem igazán mozgolódott és langyos már-már hideg volt a teste.
Hova tegyem a fiókát?
Bevittem a házba, ahol melengetés közben kerestem neki egy pici dobozt, kibéleltem konyhai papírtörlővel és beletettem. Pár hete egy nagyon fiatal, törött szárnyú dolmányos varjú landolt a kertünkbe. Csodával határos módon a kutyánk nem bántotta (vagy már nem merte), így életben és macskáktól biztonságban maradt. Akkor sikerült utána járni, hogy Sukorón van egy madárkórház, ahol fogadják a sérült madarakat este 20 óráig. Jó, gondoltam, megvárom a férjemet és elmegyünk oda, megint. Na, de a kutyusra is vigyáznom kell, mert 1 napja műtötték a lábát és nem tettünk rá gallért, mert azt nagyon rosszul tűri. Igaz, nem nyúl a sebéhez, de magára nem hagyhatom, ezért vettem ki szabadságot.
Veréb fióka itatása és etetése
Most viszont az általános utasításnak megfelelően, megpróbálom megitatni a kicsi verébfiókát, mert nagyon meleg van, biztos kiszáradt. Fecskendővel próbáltam, nagyon óvatosan, szerencsére sikertelenül. Erőltetni nem akartam. Később kiderült, jó, hogy nem sikerült megitatnom, mert őket nem szabad. Közben délutáni sütögetéshez készültünk, de fél szemem mindig a kis verébfiókán volt. Vajon túléli ezt a nagy esést? Mit eszik? Mennyire kell neki a meleg? Babakutyákat neveltem már, így tudom, hogy ha egy állatkölyök egyedül marad, akkor kell neki a meleg, nincsenek ott a testvérei, akik ebben segíthetnék, melegítenék egymást. Apum a konyhából eregette a tanácsokat: tépkedj be kis apró papírokat a dobozba, adj neki legyet. Mert nagy meglepetésemre a kismadár, akiben az előbb mintha alig lett volna élet, most nyújtott, vékonyka nyakacskával kitátott hatalmas csőrrel, remegő, apró, bogyó fejecskével, vadul csipogva követelte az ételt. Juj, gyorsan szemöldökcsipesz, friss, Apum által leölt légy (a konyhában mindig akad egy-kettő) és megtörtént az első etetés. Egyből benyelte. Aztán a másodikat is. Ó, de cuki egy a kismadár, csúcs fej. Aztán csönd lett 1-2 óráig. Sütögetésnél eléggé elvonta a figyelmemet, gyakran melengettem és figyeltem, hogy jól van e. Nem kellett sok időnek eltelnie, mire a csúf kis csupasz, ráncos bőrű, fejnehéz kis lény belopta magát a szívembe. Melengetés közben feltűnt, hogy egészen halkan elkezdett csipogni, jelezve, hogy életben vagyok és itt vagyok. Video is készűlt róla.
A legyek elfogytak. Az egész kertben kettő szöcskét találtam, azokat is nagyon nehezen kaptam el. A kismadár hamarosan (legalábbis muszáj lesz) felébred és éhes lesz. Elő kell készülnöm még kajával. Ha bogarakon él, akkor hús kell neki. A délutáni grillezéshez kiengedett disznócombból vágtam apró, színhús darabokat és alaposan lemostam. Ebből egy-két falatot kapott, mert végül sikerül még legyeket vadászni. Közben folyamatosan próbáltam a neten infot szerezni, mi is a teendő.
A legtutibb tipp
A legtutibb tipp, hogy tegyük vissza a fészekbe a családjához, ha tudjuk hol van. Igen, megnéztük, pontosan tudjuk, hogy hol van a fészke, pont alá esett. A tető lécezés sérült és oda költözött be a család. Mivel veréb csipogás hallatszik a fészekből, ezért tudjuk, hogy verébbel van dolgunk. Na, de olyan magasra? 3-4 méter is lehet és mi van, ha megint kidobják szegényt és azt már nem éli túl? A mostanival is nagy szerencséje volt és nem is biztos, hogy túléli. A visszahelyezés nem tűnik most a legjobb választásnak.
Közeledik az este
Késő délután hazaért a férjem és abban maradtunk, hogy már késő van, de ha túléli az éjszakát, elvisszük az inkubátorba. Estére nagyon csöndben volt és nagyon sokat aludt. Vajon nem érzi jól magát, vagy csak az este közeledte miatt? Kinyúlva feküdt, de úgy láttam, ez még nem furcsa póz, nehéz neki még a feje, így kényelmes. Bár jó meleg volt az éjjel, mégis meleg vizes palackokkal tettem körbe a kis dobozát, letakartam törölközővel, hogy ne hűljön ki nagyon hamar a víz. Egyedül van a picike, nincs aki melengesse. A dobozt is letakartam (persze, úgy, hogy kapjon levegőt), mert valahol hallottam, hogy így megnyugszanak a madarak.
Éjjel 3-kor kipattant a szemem, fel kellett kelnem megnézni a kis verebet, hogy jól van e. Igen, életben volt, nagyon jól volt, jó meleg volt a kis teste. Visszatettem aludni és újramelegítettem a vizet. Talán nem lesz vele baj.
Így telt el az első nap. Ha érdekel a folytatásd, kövesd a blogomat. Olvasd el mit történt a 2. napon